Reggeli gyümölcsös rizsfelfújt

Maratoni reggeli. Nagyon hosszú időt igényel ez az étel, ha a főtrízst az ember nem tudja lekapni a konyhapolcról. Nem tudom más hogy van vele, de én nem tartok több csészényi főtrizst készenlétben. Szóval 50perc rizsfőzéssel kezdtem. Komótosan tettem vettem közben a konyhában, rendet tettem itt ott amott. Szépen lassan elkezdtem kibontogatni az ananászkonzervet, darabolni a banánt, turmixolni a turmixolni valókat. Sütőt is begyújtottam, és váááááártam, éhesen. Eleve elaludtam, ezért kb csak most fejeztük be a reggeli elfogyasztását.

Az egész család nagy türelemmel várta ki az utolsó 30 percet, amit a sütőben töltött a várva várt finomság. Megcsörrent a sütő órája, Olivér már rohant is hamíííííí felkiáltással a helyére. Szegény nem számított még holmi díszítési procedúrára, és folyton a díszananászokra pályázott. Szerencsére a fotózás erejéig még mentettük a mnethetőt:). Mikor épp mindenki maga elé vehette a maga adagját, fel nem tudom fogni milyen úton módon, de a gyermekem hanyattvágódott a székről, és nagy szerencséjére a teli kukában landolt a feje pont, így meg sem ütötte magát, csak egy kicsit megijedt. Elkéesztően mókás látvány volt, de ennek megörökítése elmaradt, mert inkább vígasztaltuk a balesetesünket, röhögőgörcs közepette. Szerencsére hamar visszaállt az ő lelki békéje is, és szaladt fel nagymamájához, Hoppá! Kuka! kíséretében. Mi pedig kacagva fogyasztottuk a reggelinket. Hamarosan befutott a legfiatalbb is, aki még mindig csak a díszananászokat akarta megkaparintani. Lassan ráeszmélt, hogy a tányérjában is talál olyasmit, így 3db ananász landolt a hasában. Még mindig tele a tányérja, de nem is csoda, mert a reggeli tej+kuku ma sem maradhatott ki.