Ananászkrémes árpakása

 Ez egy igazán gyorsan elkészíthető recept, bár az ízét tekintve nem több mint egyszer meg lehet enni kategória... Gergőnél ahogy látom ezt a szintet sem üti meg... ő keserűnek érzi, amit én nem osztok, de én sem dobtam tőle hátast. Végigkóstoltuk az alapanyagokat, mindegyik rendben van:), csak a citromhéjba nem haraptunk bele... Szóval ma inkább saját sütésű mézes kiflivel laktunk jól.
Pedig nagyon lelkesen elkészítettem hozzá a házi szójatejet, aminek a sikere még elég kérdéses.. csöpög a csap fölött. Tofu is lesz a sűrűjéből... Az sem volt egy egetrengető meló, és ha még el is fogyasztjuk, kifejezetten megérte. Egy szó mint száz, ilyet többet nem főzök szerintem... pedig a fotók jól sikerültek:)

Tökéletes waffel

Ami tökéletes katasztrófába torkollott.
A történet ott kezdődik, hogy amikor turmixoltam a tésztát, mert az volt a recept ajánlása, fiacskám már teljesen abban volt, hogy a turmixolás után övé az első pohár itóka... mert ez általában így szokott lenni. Nem tudom itt a blogon elég képletesen bemutatni, hogy milyen formában akadt ki, amikor kiderült, hogy még negyed óráig senki sem nyúlhat hozzá.
A negyedóra pihenés után lelkesen tettük a tésztát az előmelegített gofri sütőbe.  Beletettem annyit, hogy vékonyan kitöltse a formát. Két perc múlva már orrán száján folyt a tészta. Örültünk, hogy legalább akkor szépen megkelt(bár el sem tudtam képzelni mitől) Türelmesen kivártuk a szakácskönyvben előírt 10 percet. Amikor letelt, lelkesen mentem a masinához, és NEM TUDTAM KINYITNI! Gergő sem. Kihúztuk, hűlt egy kicsit, szétfeszítettük.. Pont úgy festett, mintha semmit nem tettünk volna a sütőbe... egy egy vékony réteg volt ráégve a tetejére, és az aljára... Az aljáról kitartóan leszedegettem, Olivér csipegette a morzsákat. Gergő pedig feladva a várakozást a mai reggelire elővette a tegnapi igen jól sikerült Kölesműzli maradékát. Én azért nem adtam fel annyira könnyen... bár hamar beláttam, hogy a legkisebb remény sincs arra, hogy a tetejéről leszedjem ami odaragadt. Elővettem egy palacsinta sütőt, és abban próbálkoztam tovább. 7-8 próbálkozásból 3 ehető példányt bírtam produkálni(nem most akartam életemben először palacsintát sütni) ami viszont meg kell hagyni, nagyon finom lett... de másfél órába került, és a fél fogára sem lett volna elég a családnak.(este jövök képekkel)