Korán kellett ma keljek ahhoz, hogy időben reggeli legyen az asztalon, mert nyolctól nekem már máshol kellett lennem, de fél héttől kényelmesen elkészítettem végül.
Olivér, a fiacskám is felkelt pár perccel később, és természetesen nem tudta kivárni hogy elkészüljön a
nagggggyon finom reggeli, ő
kukoricapelyhet, és tejet kér, és most azonnal.
Mielőtt megérkezett Ő, és az igényei épp fel tudtam tenni a rizst főni, ami nagy előny, mert 40perc kellett a gabonának.
Tálaltam a külön reggelit, majd a tegnap előtti kirándulási készülődés romjaitól próbáltam mentesíteni a konyhát, egészen addig, amíg hatalmas csattanással nem landolt a bizonyos külön reggeli a földön. Mit tehet ilyenkor egy "jó" anya, örül, aminek lehet.
Ma reggel épp annak sikerült takarítás közben örülnöm, hogy az előző reggelinél nem csak 5
evőkanál kesutejszínt csináltam amennyit a recept írt, hanem a "jó lesz az még valamelyik nap" elvét követve 3dl-nyit
turmixoltam, és a maradék a hűtőben pihent. Katasztrófát elhárítottam, rizs
fődögélt, konyha kezdett emberi formát ölteni, Olivér újabb adag reggeliért hisztizett, de én csak pucoltam, és vágtam a narancsot, és mostam a mazsolát.

Letelt a 40 perc (még 5-10 jó lett volna a rizs puhulása miatt), narancs, mazsola, tejszín mehet a rizshez.
Fantasztikus illata még a fiamat is eltérítette eddigi hisztijétől.
Pár nappal ezelőtti tapasztalataim alapján készítettem az asztalra
diákcsemegét, és tört diót, amit Olivér tört össze, nagyon boldogan a mozsárban. Tálak, kanalak, székek, minden a helyén. Felkeltettem Gergőt, tálaltam, fotóztam, és békésen megreggeliztünk. Nekem eddig ez a személyes kedvencem. Nem egy
szépségkirálynő, de ha valami ennyire finom, nem is fogom felhánytorgatni neki. Holnap képekkel is kiegészítem a posztot, de most úton vagyok, és elfelejtettem feltölteni a képeket a gépre. Mind elfogyott(150g rizsből).
Eseményekben gazdag reggeli készítés és békés reggeli után remek, sűrű napom volt, aminek ékes bizonyítéka, hogy este 11-kor jutok oda, hogy leírjam az élményeimet.