Karfiol paprikás

Pénteken egész menüt készítettem a sorozat receptjeiből válogatva, vegyes sikerrel.
A karfiolpaprikás receptjét olvasva nagyon lelkes lettem, mert egyszerű, és magyaros ízvilábúnak tűnk. Szigorú receptkövtésre szántam el magam. Mennyi hagyma, mennyi mennyi ideig, mennyi vízben...
Sajnos a konyha még erősen őrzi a nyaralás utáni káosz emlékeit. Az amúgy sem nagy konyhámban most végképp nincs hely... Olyan logisztikai sakkozás volt a főzés, mert a sütben közben fűszeres kenyér sült, előtte megy padlizsán hagymával a pástétomhoz.... Nem apróztam el:).

Egy szó mit száz, zajlott az élet a konyhában, mérlek, mérőkancsók osztoztak az aprócska felöleteken.

Visszatérve a karfiolunkhoz, döbbentem olvastam, hogy semilyne zsíradékot nem tartalmazott a recept, és ezzel nem tudtam kibékülni... Miben oldódna fel a pirospaprika??? Szóval tettem bele egy kis pálmazsírt. Ezen az epróságon kívül tényeg mindenhol a recepthez tartottam magam, egészen a kostolás pillanatáig. Gyakorlatilag nem volt semmi iza:(.Még a nem kis macerával járó mandulatejfölt sem lehetett éreztni... Nem volt mit tenni, tettem mellé egy kis bio fűszersót. Főztem még pár percet, és a végeredmény igazán egyszerű, de finom laktató ebéd lett. Galuskát próbáltam főzni hozzá, ami egy következő bejegyzés, kevésbbé sikeres beszámolója lesz:)

Kölesmajonézes burgonya

 Az előző bejegyzésemből már kiderült, hogy van remény arra, hogy folytatom a blogot, de a tematikát feladtam. Abból a könyvből kerül bemutatásra egy recept, ami beleillik a heti menünkbe. Ma hosszas nézelődés, válogatás után, mégis mondhatom, hogy szerelem első látásra volt ez a recept.
Tegnap este kijelentettem, hogy holnap fasírtot AKAROK enni. Férjecském meg is állapította, kaján mosollyal az arcán, hogy de határozott vagyok. Valamiért azonban nem sikerült választanom. Egészen pontosan azért, mert mindegyikbe kellett dió, amit pucolni kellett volna, és lusta voltam hozzá.  Végül csak úgy belelapoztam a legfrissebb kötetbe, ami ennek a receptnek a képénél nyílt ki. Már lapoztam is a recepthez.(És itt tennék említést a könyv egyik nagy előnyéről: a fényképeknél feltüntették a recept oldal számát.)
Kevés alapanyag, remény a gyors elkészülésre. Ezekkel a tulajdonságaival a fasírtról szövögetett álmom azonnal szertefoszlott, és másra sem vágytam, mint egy jó krumpli salátára.

Annyit változtattam a recepten, nem egész kölest főztem, hanem pelyhesítettet, hogy hamarabb megfőjön, és tettem egy kis mustárt is a majonézhez, régi családi szokáshoz híven.
Amikor először elolvastuk a receptet egyetlen dolog bizonytalanított csak egy pillanatra. Az első hozzávaló: 2kg krumpli. Hát az rengeteg... szerintem... azzal jó páran jól tudnak lakni. Azért emelem csak ki ezt a problémát, mert ez visszatérő megtorpanás eredményezője. Hatalmas adagokról szólnak a könyvekben lévő receptek. De hamar lehet felezni, vagy harmadolni. Nagyobb a gond akkor, amikor nem tudok tippelni, hogy mennyit is kéne csinálni. Nem vagyok egy becslő művész.
Egy szó mint száz, egy kiló krumplit feltettem főni, és a kölest is feletettem, közvetlen mellé. Meglepően hamar kész lettem, és nagyon kellemes volt a készítés folyamata. A hajában főtt krumpli pucolása Gergőre hárul, aki bokszmeccs nézése közben, még az aprítást is magára vállalta, addig én megetettem a kisebbik fiacskánkat.

A majonéz ízesítésével, és állagának beállításával sokat játszottam, de ez a főzés legkellemesebb része, amikor eldöntöm, hogy most épp mennyire vágyom valami karakteresre. Mivel a boltban az újhagyma drága volt, és nem is túl szép, csak egy csokrot vettem, és a maradék helyett medvehagymával dobtam fel a saláta ízét, és színét egyszerre.  Tálalásnál még paradicsomot tettem rá, hogy jobban mutasson a fotón. Nagyon finom lett. Alig maradt belőle. Ami a dolog pikantériája, hogy ehhez hasonló csak nem vegán salátát anyukám mindig fasírthoz készített, amit ma végül nem készítettem. Talán majd máskor.

Ézsau egytál lencséje

Hosszú idő után, újra felveszem ennek a blognak a fonalát, és előveszem a szakácskönyveimte. (De nem ígérek semmit:))Nehezemre esik recepteket követve főzni. Sokkal sikeresebb vagyok, a "nézzük mi van itthon" módszerrel. De ma ötvöztem a két formát, és egy nagyon egyszerű receptet választottam az V. kötetből(Zöldséges egytálételek).
A főzés nagyon nehezen vette kezdetét, kisebbik fiam, és akkor ébredt fel, amikor neki kezdtem volna, és rettenetesen nyűgös volt. Szóval fél órán át próbáltam a sírást minden módon enyhíteni, végül apukája átvette, én meddig nekiálltam hagymát pucolni. Az előkészületek gyorsan megvoltak. Feltettem a hagymát párolódni, és lereszeltem a répát. Ekkor Tivadar újra rázendített, és próbáltam elaltatni. Sikerül. És sikerült a hagymát is leégetnem. Némi holtpont után a főzés egy másik lábosban folytatódott, és azóta úgy tűnik jó úton haladunk.

A fűszerezésen kicsit meglepődtem, mert gyanúsan kevés só, és megdöbbentően sok bazsalikom kell bele, de követtem a receptet. Mivel fehérrépám nem volt itthon, azt egy paprikába töltött zeller zöld kombóval helyettesítettem. Az első kóstolás szerint, még egy kicsit kell főznöm, és sót kellett bele tenni, de nagyon finom, karakteres íze lesz, egyszerűsége ellenére.

Mivel tegnap olcsón kaptam padlizsánt, feltétnek csinálok hozzá grillezett padlizsánt, csak mert az egész család szeretni. Szerintem sikere lesz.

"Jó regglet" kása

Meglepően letisztul, de finom recepte. Pár alapanyagból, hihetetlen micsoda ízkavalkádot lehet varázsolni. Frissítő citromos laktató reggeli.
Valószínű ma sem 20 perc alatt készül el a reggelink, ha nincs a pelyhesítő, amivel  "kezeltem" a rizst főzés előtt, hisz a barnarizs nagyon nagyon lassan főne meg egyébként..
Datolyából kétszerannyit ratkam mint amennyit a recept ír, de így sem mondanám túl édesenke. (evésnél csempésztünk bele a tegnap este készült kókuszos granolából is egy picit)
Bionarancsot nem kaptunk sajnos, így citromhéjj került belel jobbhíjján, de így is tökéletes reggelit biztosított.

Hosszú idő óta főtt megint ilyen igazi reggeli itthon, de ezt aki követi a blogot sejtheti. Elég nagy pocakom van már, és olyan könnyen elcsábulok a lustálkodás irányába, pedig augusztus végéig még sok idő van. Ma megtört a jég, és újra finom falatok, és amennyire tőlem telik szép fotók készülnek a konyhámban, és nem utolsó sorban, élményteli posztok a blogba. Köszönöm ha kivártátok hogy visszatérjek, remélem többet nem fogok így eltünni igazolatlanul.:)

Kukoricatorta- recept

Hozzávalók:

25 dkg kikoricadara

kb 1 liter víz

1citorm reszelt héja

1 teáskanál só

1/2 csészényi méz

feldarabolt gyümölcsök(ananász, alma, meggy)

datolyavaj

esetleg lekvár

Elkészítés:

A legkönnyebben úgy készíthetünk csomómentesen kukoricadara-kását, hogyha egy mércés edényben lemérjük a kukoricadara térfogatát, amit egy egységnek tekintünk. Ennek alapján tegyünk fel két egység térfogatú vizet melegíteni a reszelt citromhéjjal és sóval.  Az egy egységnyi kukoricadarához adjunk hozzá egy egységnyi hideg vizet és keverjük el. Amikor felforrt a két egységnyi citromhéjas víz, a hideg vízzel elkevert kukoricadarát öntsük hozzá, és közepes lángon, folytonos keverés mellett főzzük olyan keményre, hogy már nehéz legyen a fakanállal átmozgatni.
Ezt követően húzzuk le a tűzről, és adjuk hozzá a mézet. Rakunk ki egy nagyobb tortaformát kölünböző gyümölcsökkel. A gyümölcsök tetejére simítsuk rá a még forró kukoricadarakása felét, majd a datolyavajat(esetleg lekvárt), és harmadik rétegként a kukoricadara-kása másik fele következik. Hagyjuk, hogy az így nyert tortánk a formában hüljön ki, majd borítsuk ki egy szép tálra.

Hajdina gesztenyés diókrémmel

Igazán gyors reggeli, de nem annyira finom... én kakaóscukorral megszórtam még a tetejét, így elérte azt a szintet, amivel érdemes volt jól lakni.
Ez az egyetlen hajdinás recept a könyvben, mégis nagyon értékes, mert remekül leírja hogy érdemes a hajdniát főzni, hogy a túlkarakteres melékízétől megszabaduljunk.
A hajdina tényleg annyi idő alatt megfőtt amennyit a könyv ír, de azt hiszem inkább sós ételek készítésénél fogom alkalmazni ezeket az információkat.
Lehet hogy a lelkesedésem ma reggel nem az igazni, de a tálalása elég lehetetlen feladatnak bizonyult...ennek ellenére természetesen lefotóztam, de nem túl szemetgyönyörködtető.

I. szavazás lezárult- Meggyes kölesfelfújt

Eltelt a második hét is, ami azt jelenti, hogy a közkívánatnak megfelelően megosztom Veletek a győztes receptet.
De előbb lássuk az állást:
Összesen 24 szavazat érkezett, minden szavazónak köszönet érte!

1 szavazat Krémes müzli

2 szavazat Almás polenta

3 szavazat Nutella

4 szavazat Narancsos, mazsolás rizs,  Tökéletes waffel. Ebben az az érdekes, hogy a rizs volt az én kedvencem, a waffel megy ugye a nagy kudarcom:)

10 szavazattal pedig torony magasan győzött a Meggyes kölesfelfújt!

 Lássuk akkor a receptet:

Hozzávalók:

2 csésze köles

1 csipet só

4 csésze víz

3-4 evőkanál méz

1 citrom reszelt héja

5 ek  kesudiótejszín

10 dkg mazsola

50dkg magozott meggy

1/3 csésze darált dió vagy mogyoró

Elkészítés:

Mossuk meg a kölest sűrű szitába téve, majd a 4 csészényi vízbe, 1 csipet sóval, folyamatos kevergetés közben, lassú tűzön főzzük meg.

Adjuk a főtt köleshez a mézet és a citromhéjat. Ezután óvatosan vegyítsük hozzá a kesutejszínt és a mazsolát. A felfújtformát "tűzálló tálat", vékonyan kenjük ki olajjal, szórjuk meg darált dióval, vagy mogyoróval. Beleöntve a köleses masszát, 180-200 fokon 30 percig sütjük.

A kisült felfújtakat kiborítjuk egy tálra, és kirakjuk a meggyel, az oldalát pedig megszórjuk a dióval vagy mogyoróval.

Szedres tofukrém

2010. 04. 29.
Ma ünnepeljük az első igazi tavaszi reggelt, egy szabadtéri reggelivel. A napsütés, és a helyszín jó hatással volt a fényképekre, és az étvágyunkra is:).
Nagyon hálás voltam hogy díszítéssel együtt sem vett fél óránál többet igénybe ez a reggeli, de ha csak csinosítgatás nélkül tálaltam volna 5 perc alatt le lehet volna tudni. 5 hozzávaló megy a turmixba, turmixolás, és már kész is. Fél adagot csináltam. Kevés lett...

Fiúk még kukorica pehellyel pótolták a hiányt. Nekem pont elég volt az egy személyre szánt adag... de én madár étkű vagyok.
Hozzá kell tegyem, hogy ezt a ételt sokkal inkább desszertnek tudnám elképzelni. Kis adagokban tálalva, sok gyümölccsel, de egy reggelinek kicsit furi volt számomra.
Amint a képeken is látszik, eleve megszórtam a tetejét pirított zabpehellyel, teljesen önkényesen, recepttől függetlenül. Ha ezt nem tesszük, a recept gluténmentes.  Ezt amúgy azért követtem el, hogy legyen valami gabona tartalma, mert anélkül el sem tudok képzelni egy reggelit:D, ha csak desszert lenne, elhagynám.

Svédasztalos vegán-reggeli+szójatej

Mára rendelt főznivalóm az első granola volt. Ez gyakorlatilag egy házi müzli, de erről egy külön posztban majd. Amit a mai történethez tudni kell róla, hogy nem egy önmagában fogyasztandó dolog. Emellett maradt még a hétfői reggelinkből is bőven, volt házi kifli, házi tej, mazsola, méz, növényi vaj, almalekvár. Szépen megterítettem, és a család csak pislogott milyen választékból szemezgethetnek ma reggel.
Olivér azonnal lecsapott a vajra. Nagy nehezen rábírtam, hogy kiflit is egyen hozzá. Gergő a hétfői reggelit választotta, én meg úgy gondoltam itt az ideje, hogy megkóstoljam a tegnap készítette szójatejet a granolámmal. Feltrubóztam egy kicsit még mézzel és mazsolával. Be kell vallanom, eléggé félve kóstoltam meg, mert eddig sose mertem még nem tehén tejjel müzlit enni, vagy ha megpróbáltam, akkor is ehetetlennek tartottam. Ez a mai viszont kellemes csalódás, mert igazán nagyon finom volt!

Mai napot sem hagyom beszámoló nélkül, mert a tej készítés mindenképpen megér egy bejegyzést, főleg hogy külön recept a könyvben. Az elkészítésére azért került sor, mert az egyik recepthez kellett. Fél kiló sójából és 5liter vízből csinálta volna a recept. Megfeleztem. Éjszakára be kellett áztatni, mosni kellett, aztán turmixolni sokat. Hagyni állni, leszűrni. Nem túl hosszadalmas egyébként, fél óra alatt elkészült a kb 3 liternyi fehér itóka. Megmaradt egy szép nagy adag szója pép, amit a könyv szerint lehet tenni süteményekbe... nem tudom melyikekbe, és hogy mennyit, de most betettem a hűtőbe. Még a gézben, de délután szerintem átteszem dobozba, és esetleg meg is kóstoljuk, ha nagyon bátrak leszünk...

Reggeli gyümölcsös rizsfelfújt

Maratoni reggeli. Nagyon hosszú időt igényel ez az étel, ha a főtrízst az ember nem tudja lekapni a konyhapolcról. Nem tudom más hogy van vele, de én nem tartok több csészényi főtrizst készenlétben. Szóval 50perc rizsfőzéssel kezdtem. Komótosan tettem vettem közben a konyhában, rendet tettem itt ott amott. Szépen lassan elkezdtem kibontogatni az ananászkonzervet, darabolni a banánt, turmixolni a turmixolni valókat. Sütőt is begyújtottam, és váááááártam, éhesen. Eleve elaludtam, ezért kb csak most fejeztük be a reggeli elfogyasztását.

Az egész család nagy türelemmel várta ki az utolsó 30 percet, amit a sütőben töltött a várva várt finomság. Megcsörrent a sütő órája, Olivér már rohant is hamíííííí felkiáltással a helyére. Szegény nem számított még holmi díszítési procedúrára, és folyton a díszananászokra pályázott. Szerencsére a fotózás erejéig még mentettük a mnethetőt:). Mikor épp mindenki maga elé vehette a maga adagját, fel nem tudom fogni milyen úton módon, de a gyermekem hanyattvágódott a székről, és nagy szerencséjére a teli kukában landolt a feje pont, így meg sem ütötte magát, csak egy kicsit megijedt. Elkéesztően mókás látvány volt, de ennek megörökítése elmaradt, mert inkább vígasztaltuk a balesetesünket, röhögőgörcs közepette. Szerencsére hamar visszaállt az ő lelki békéje is, és szaladt fel nagymamájához, Hoppá! Kuka! kíséretében. Mi pedig kacagva fogyasztottuk a reggelinket. Hamarosan befutott a legfiatalbb is, aki még mindig csak a díszananászokat akarta megkaparintani. Lassan ráeszmélt, hogy a tányérjában is talál olyasmit, így 3db ananász landolt a hasában. Még mindig tele a tányérja, de nem is csoda, mert a reggeli tej+kuku ma sem maradhatott ki.

Kukoricatorta

Reggel hétkor birtokba vettem Gergő édesanyjának a konyháját. Az első problémát az okozta, hogy a villany tűzhelyt nem tudtam működésre bírni. Az mentette meg a reggelinket, hogy van egy spéci főző masinája, és gyorsan elhittem magamról, hogy tudom majd használni(Mindenki aludt még aki segíthetett volna, bár Olivér mindent megtett hogy bekapcsolja, de neki sem sikerült:)).
Beletettem a kukoricát, háromszoros mennyiségű vízben, és had szóljon: hőfok választás, keverési ütem, és idő... elindult. Némiképp megkönnyebbültem, de a teljes megnyugvást az okozta, amikor láttam hogy a hőfok szépen kúszik felfele. Egy pipa. Találni kellett egy alkalmas formát. A mosogatóban megakadt a szemem a tegnap esti gyümölcs saláta üveg tálján. Mentem még egy kört a konyhában, nem találtam alkalmasabb tálat, így azt mostam el, kentem ki olajjal, és raktam ki gyümölcsökkel. Olivér persze közben felfalta a narancs és banán felét, de így is egészen pofás formát sikerült produkálni a maradékból.
Letelt a 20 perc, tortát összeállítottam, kiraktam a teraszra, és reménykedtem, hogy mire Gergő farkas éhesen felkel kihűl annyira, hogy ki tudom önteni, és nem folyik szét. A jelek szerint ügyesen drukkoltam, mert innentől már minden gördülékenyen ment az elfogyasztást is belevéve. Ma először voltak laikus kóstolóink is, akik elég bizalmatlanul, de vállaltak egy-egy szeletet. Szerintem nem bánták meg. Nyakon öntötték ugyan extra adag datolyavajjal, de ezt semmi sem tiltja.

Személyes véleményem az,  hogy az olajos magok nagyon hiányoznak belőle, szerintem hamar éhesek leszünk, és az ízének is adott volna egy teltebbséget. Ettől függetlenül egyetlen szelet maradt csak, de délutánra már ez is eltűnik majd valaki pocakjában.

Meggyes kölesfelfújt

Ez az első köleses recept. Meg kell említenem, hogy a kedvenc gabonám, bár van egy hátránya: hosszú a főzési ideje. Szerencsére a két év vegán élet tapasztalata megtanította, hogy ha előte este bezátatom sok időt megspórolhatok reggel. Eddig ugyan Gergő  volt nálunk a reggeli felelős, de biztosan nem bánja hogy legalább két hónapra átvettem ezt a szerepet.

A mai recept igazán egyszerű volt. Sehol nem lehet elszúrni. A könyv mennyiségei is pontosak, de hatalmas adag. A felét készítettem el, ami pont elfogyott hármunknak, csak a gyerek repetájából maradt egy kicsi, bár a meggyet godosan kiette abból is.
Mézből talán egy ici-picivel többet elbírt volna, bár férjecském így is 4,5-öst akart rá adni, ami lehetetlen, így csak négyest kap, de tényleg nagyon fincsi. Diót nem mértem, használtam amennyi jól mutatott, amennyi fincsi volt... és meggyből sem lehet túl sokat az asztalra készíteni.
Ehhez a recepthez készítettem el előszőr a kesudió tejszínt(I. kötet 76.o.). Ma mézzel, mert egyszerűbbnek tűnt, mint a datolya, de ha azzal is kipróbálom egy postban kifejtem hogy mimindenre használható, és melyik ízlett nekünk jobban.

50 percet kell a készítésre szánni áztatott kölessel együtt is, mert 20 percet így is érdemes hagyni a gabonát rotyogni. A recept szerint folyamatosan kell kevergetni, én ettől eltekintettem. Lehet hogy így kevésbbé lesz pergős a köles, de úgyis összesül még, úgy gondoltam mindegy, és így utólag is így érzem.  Szóval amíg főtt a gabona mindent előkészítettem, rendet tettem a konyhában, és még egy mosást is beindítottam. 30ercet kell sülnie 200 fokon. Nálunk kis felfújtformában készültek, így elég is volt ennyi idő, de ha egy nagyot sütök, akkor lehet hogy még szétfolyt volna... nem tudom, meg az én sütőm még sose volt szerintme 200 fokos.
Tálalásnál kicsit beleragadt a formába, de szerencsére a tetejére pakolt megy minden hibát gondosan eltakart, családom férfi tagjai meg gondosan kitakarították a formákat utólag.
Mindent összevetve elfogyott, finom volt, és szívesen elkészíteném máskor is.

Nutella

2010.05.01.
Holnap kirándulni megyünk, reggel 7-kor indulás. Ennek megfelelően olyan reggelit kellett választanom, amit be lehet csomagolni, és sétálás közben is elfogyasztható. Mi sem lenne megfelelőbb erre a célra, mint a házi készítésű nutella.
A recept szerint pirított sótlan földimogyoróval kellett volna dolgozzam, de a pirítottságtól eltekintettem, mert elég érzékeny így pocakosodva a gyomrom, és nem egyszer égettem már meg magam  sósmogyóró miatt. Figyelmetlenségemnek köszönhetően két adagot csináltam, remélem elfogy.  Persze önmagában a nutella nem lenne elég reggeli, ezért kalácsot is sütöttem hozzá, de az majd egy másik kötet beszámolói között fog felbukkanni.
Az ajánlottnál több karobot tettem, és Gergő még mindig kevésnek találja, de nem merek többet tenni.  Holnara összeérik, és meglátjuk.
Az elkészítése alapvetően semmiféle komoly szakácstudományt, vagy gyakorlatot nem igényel...

A turmixgép profi használata előny, mert a massza nagyon sűrű. Javaslatom az, hogy lassú fokozaton, sokáig, nagyon figyelmesen, néha a kés körül kialakult buborékot eltávolítva dolgozzunk. Türelem játék. Jó turmixgép nélkül nem tudom remélhetünk e igazán krémes állagot.
Hazaértün, megettük a szendvicseket. Most faggattam Uramat, hányast adana az ízére. A felelet: Finom, finom, de semmi extra:3-as. (Legközelebbre már vannak turbózási ötleteim)

Almás polenta

2010.05.01.
Elkészült az elsőnek megjelenő reggelink. Itt a mennyiségek komoly fej törést okoztak, mert nem árt ha elfogy, de valami sütő formát is ki kell töltsön. Gergő tapasztalatai szerinte, egy reggelihez 70g kukorica fogy el maximum... ez nagyon kevésnek tűnt nekem, 100g-ból készült így végül is. Szerintem el fog fogyni. Nem mondható macerásnak a recept. Amivel könnyíteni lehet a helyzetünket reggel, hogy készítünk nagyobb adag kesudió tejszínt előre, hogy azt ne akkor kelljen turmixolni. Szerintem lehetne almásabb. Belereszeltem egy egész almát, és a tetejére tettem még háromnegyedet. Legközelebb két réteg alma rakok a tésztában, úgy lesz az igaz. A mazsolát, ha nem szeretnénk hogy megégjen, keverjük inkább bele... Amikor főzés közben megkóstoltam a kukorica masszát, nem tűnt elég édesnek, ezért a tetejére locsoltam még mézet.

Szerintem az édesség egyenletes eloszlása miatt is előnyösebb a mazsolát belekeverni.
Fél órát volt 20perc helyett a sütőben, de ez az én sütőmben ez nem mérvadó. Ennyi kellett ahhoz, hogy az alma egy kicsit megpiruljon, a mazsola meg szenes legyen...

Forrón nem lehet szépen tálalni, mert még folyik. Most, fél órával az elkészülés után sikerült szeletet kivennem, és lefotóznom igazán csinosan.
(eltelt egy óra fogyasztás óta, és én bizony éhes vagyok... nem elég tartalmas szeritnem... legközelebb dióval tálalom, és nem csak díszítem)