Holnap kirándulni megyünk, reggel 7-kor indulás. Ennek megfelelően olyan reggelit kellett választanom, amit be lehet csomagolni, és sétálás közben is elfogyasztható. Mi sem lenne megfelelőbb erre a célra, mint a házi készítésű nutella.
A recept szerint pirított sótlan földimogyoróval kellett volna dolgozzam, de a pirítottságtól eltekintettem, mert elég érzékeny így pocakosodva a gyomrom, és nem egyszer égettem már meg magam sósmogyóró miatt. Figyelmetlenségemnek köszönhetően két adagot csináltam, remélem elfogy. Persze önmagában a nutella nem lenne elég reggeli, ezért kalácsot is sütöttem hozzá, de az majd egy másik kötet beszámolói között fog felbukkanni.
Az ajánlottnál több karobot tettem, és Gergő még mindig kevésnek találja, de nem merek többet tenni. Holnara összeérik, és meglátjuk.
Az elkészítése alapvetően semmiféle komoly szakácstudományt, vagy gyakorlatot nem igényel...
A turmixgép profi használata előny, mert a massza nagyon sűrű. Javaslatom az, hogy lassú fokozaton, sokáig, nagyon figyelmesen, néha a kés körül kialakult buborékot eltávolítva dolgozzunk. Türelem játék. Jó turmixgép nélkül nem tudom remélhetünk e igazán krémes állagot.
Hazaértün, megettük a szendvicseket. Most faggattam Uramat, hányast adana az ízére. A felelet: Finom, finom, de semmi extra:3-as. (Legközelebbre már vannak turbózási ötleteim)
