Azaz narancsos, banános
kenyérpudnig. Nagyon praktikus olyankor, amikor amúgy is van esetleg otthon száraz, maradék kenyér. Nekem mázlim volt, mert épp akadt, pont elegendő, így kicsit kevesebb munkám volt a reggelivel, és még egy száraz kenyér darabtól is megszabadultam, amit kerülgettem pár napja.
Az elkészítés nem igényel túl sok
szakértelmet. Kicsit kellemetlen a száraz kenyérrel hadakozni, mert hát kemény, és nagyon morzsálódik, de ez a legnehezebb része a folyamatnak.
Sokféle finomság kerül bele, a kockára vágott almától, a
granoláig. Szerintem később mindenki a maga ízlésére alakíthatja. A nedvességet nem meglepő módon narancsléből, és banánból
turmixolt krém adta. Egy hatalmas jénaim lett pont tele a könyvben leírt adaggal. Amíg átmelegedett a sütőben, (mert a recept azt írja, hogy melegítsük át... hát hogy ennél többet volt-e benn, nem tudom, de szerencsére az alma teljesen nyers maradt) addig elkészítettem a
diótejet, amiből már csak elég kevés fért a tetejére, illetve nem is tudom pontosan mennyinek kellett volna rákerülnie. Finom volt. Vittünk belőle anyósomnak, és
sógornőmnek is, mert épp találkoztunk ma velük, és ők mindig értékeli a kóstolókat. Ellenkező esetben nem tudom hogy tudtunk volna megbirkózni ekkora adag igazán laktató reggelivel.