Karfiol paprikás

Pénteken egész menüt készítettem a sorozat receptjeiből válogatva, vegyes sikerrel.
A karfiolpaprikás receptjét olvasva nagyon lelkes lettem, mert egyszerű, és magyaros ízvilábúnak tűnk. Szigorú receptkövtésre szántam el magam. Mennyi hagyma, mennyi mennyi ideig, mennyi vízben...
Sajnos a konyha még erősen őrzi a nyaralás utáni káosz emlékeit. Az amúgy sem nagy konyhámban most végképp nincs hely... Olyan logisztikai sakkozás volt a főzés, mert a sütben közben fűszeres kenyér sült, előtte megy padlizsán hagymával a pástétomhoz.... Nem apróztam el:).

Egy szó mit száz, zajlott az élet a konyhában, mérlek, mérőkancsók osztoztak az aprócska felöleteken.

Visszatérve a karfiolunkhoz, döbbentem olvastam, hogy semilyne zsíradékot nem tartalmazott a recept, és ezzel nem tudtam kibékülni... Miben oldódna fel a pirospaprika??? Szóval tettem bele egy kis pálmazsírt. Ezen az epróságon kívül tényeg mindenhol a recepthez tartottam magam, egészen a kostolás pillanatáig. Gyakorlatilag nem volt semmi iza:(.Még a nem kis macerával járó mandulatejfölt sem lehetett éreztni... Nem volt mit tenni, tettem mellé egy kis bio fűszersót. Főztem még pár percet, és a végeredmény igazán egyszerű, de finom laktató ebéd lett. Galuskát próbáltam főzni hozzá, ami egy következő bejegyzés, kevésbbé sikeres beszámolója lesz:)

Zabpehely kolbászkák

Tegnap elvittük nyaralni Olivért, így a volt időm recepteket bújni, és kipróbálni valami újat. A receptből főzésnek az a hátránya, hogy tuti kell hozzá venni valamit, ami nincs itthon, de ma még vásárolni is terveztünk, úgy hogy szemet hunytam ennek lehetősége fölött. Egyetlen hiányzó alapanyag volt csak, a pritaminpaprika lekvár. Sajnos csak csípőset kaptunk, de úgyis szeretjük a pikáns dolgokat, így szemet hunytam e-fölött a kis apróság fölött.

A recept legkellemetlenebb része pont az volt, amiből az átlag kimarad, mert a zabplyhet nem egész zabpehelyből nyeri hosszas tekerések árán, hanem készen veszi a boltban. Mivel nekem van pelyhesítőm, így tekergethettem egy darabig a szükséges mennyiség eléréséhez:). Amikor ez megvolt, már csak egy két alapanyag, és egy kis kevergetés van hátra. Majd hagyjuk hülni. Ilyenkor megkóstoltam, mert egy két dologgal kiegészítettem a receptet. Ilyen volt a só, és a két csett maradék házi készítésű vega pecsenyezsírunk.
Mivel anyukám a kolbászt, (az igazit) mindig krumplival süti, így én is előfőzött újkrumplit tettem mellé, és póréhagymát. Ment a sütőbé, és pont addig volt bent, amíg csinosnak sem találtuk:). Majd megettük friss zöldfélékkel. Rég ettünk ilyen jót, még a 10 hónapos Tivadar is lelkesen habzsolta.

Kölesmajonézes burgonya

 Az előző bejegyzésemből már kiderült, hogy van remény arra, hogy folytatom a blogot, de a tematikát feladtam. Abból a könyvből kerül bemutatásra egy recept, ami beleillik a heti menünkbe. Ma hosszas nézelődés, válogatás után, mégis mondhatom, hogy szerelem első látásra volt ez a recept.
Tegnap este kijelentettem, hogy holnap fasírtot AKAROK enni. Férjecském meg is állapította, kaján mosollyal az arcán, hogy de határozott vagyok. Valamiért azonban nem sikerült választanom. Egészen pontosan azért, mert mindegyikbe kellett dió, amit pucolni kellett volna, és lusta voltam hozzá.  Végül csak úgy belelapoztam a legfrissebb kötetbe, ami ennek a receptnek a képénél nyílt ki. Már lapoztam is a recepthez.(És itt tennék említést a könyv egyik nagy előnyéről: a fényképeknél feltüntették a recept oldal számát.)
Kevés alapanyag, remény a gyors elkészülésre. Ezekkel a tulajdonságaival a fasírtról szövögetett álmom azonnal szertefoszlott, és másra sem vágytam, mint egy jó krumpli salátára.

Annyit változtattam a recepten, nem egész kölest főztem, hanem pelyhesítettet, hogy hamarabb megfőjön, és tettem egy kis mustárt is a majonézhez, régi családi szokáshoz híven.
Amikor először elolvastuk a receptet egyetlen dolog bizonytalanított csak egy pillanatra. Az első hozzávaló: 2kg krumpli. Hát az rengeteg... szerintem... azzal jó páran jól tudnak lakni. Azért emelem csak ki ezt a problémát, mert ez visszatérő megtorpanás eredményezője. Hatalmas adagokról szólnak a könyvekben lévő receptek. De hamar lehet felezni, vagy harmadolni. Nagyobb a gond akkor, amikor nem tudok tippelni, hogy mennyit is kéne csinálni. Nem vagyok egy becslő művész.
Egy szó mint száz, egy kiló krumplit feltettem főni, és a kölest is feletettem, közvetlen mellé. Meglepően hamar kész lettem, és nagyon kellemes volt a készítés folyamata. A hajában főtt krumpli pucolása Gergőre hárul, aki bokszmeccs nézése közben, még az aprítást is magára vállalta, addig én megetettem a kisebbik fiacskánkat.

A majonéz ízesítésével, és állagának beállításával sokat játszottam, de ez a főzés legkellemesebb része, amikor eldöntöm, hogy most épp mennyire vágyom valami karakteresre. Mivel a boltban az újhagyma drága volt, és nem is túl szép, csak egy csokrot vettem, és a maradék helyett medvehagymával dobtam fel a saláta ízét, és színét egyszerre.  Tálalásnál még paradicsomot tettem rá, hogy jobban mutasson a fotón. Nagyon finom lett. Alig maradt belőle. Ami a dolog pikantériája, hogy ehhez hasonló csak nem vegán salátát anyukám mindig fasírthoz készített, amit ma végül nem készítettem. Talán majd máskor.

Ézsau egytál lencséje

Hosszú idő után, újra felveszem ennek a blognak a fonalát, és előveszem a szakácskönyveimte. (De nem ígérek semmit:))Nehezemre esik recepteket követve főzni. Sokkal sikeresebb vagyok, a "nézzük mi van itthon" módszerrel. De ma ötvöztem a két formát, és egy nagyon egyszerű receptet választottam az V. kötetből(Zöldséges egytálételek).
A főzés nagyon nehezen vette kezdetét, kisebbik fiam, és akkor ébredt fel, amikor neki kezdtem volna, és rettenetesen nyűgös volt. Szóval fél órán át próbáltam a sírást minden módon enyhíteni, végül apukája átvette, én meddig nekiálltam hagymát pucolni. Az előkészületek gyorsan megvoltak. Feltettem a hagymát párolódni, és lereszeltem a répát. Ekkor Tivadar újra rázendített, és próbáltam elaltatni. Sikerül. És sikerült a hagymát is leégetnem. Némi holtpont után a főzés egy másik lábosban folytatódott, és azóta úgy tűnik jó úton haladunk.

A fűszerezésen kicsit meglepődtem, mert gyanúsan kevés só, és megdöbbentően sok bazsalikom kell bele, de követtem a receptet. Mivel fehérrépám nem volt itthon, azt egy paprikába töltött zeller zöld kombóval helyettesítettem. Az első kóstolás szerint, még egy kicsit kell főznöm, és sót kellett bele tenni, de nagyon finom, karakteres íze lesz, egyszerűsége ellenére.

Mivel tegnap olcsón kaptam padlizsánt, feltétnek csinálok hozzá grillezett padlizsánt, csak mert az egész család szeretni. Szerintem sikere lesz.

"Jó regglet" kása

Meglepően letisztul, de finom recepte. Pár alapanyagból, hihetetlen micsoda ízkavalkádot lehet varázsolni. Frissítő citromos laktató reggeli.
Valószínű ma sem 20 perc alatt készül el a reggelink, ha nincs a pelyhesítő, amivel  "kezeltem" a rizst főzés előtt, hisz a barnarizs nagyon nagyon lassan főne meg egyébként..
Datolyából kétszerannyit ratkam mint amennyit a recept ír, de így sem mondanám túl édesenke. (evésnél csempésztünk bele a tegnap este készült kókuszos granolából is egy picit)
Bionarancsot nem kaptunk sajnos, így citromhéjj került belel jobbhíjján, de így is tökéletes reggelit biztosított.

Hosszú idő óta főtt megint ilyen igazi reggeli itthon, de ezt aki követi a blogot sejtheti. Elég nagy pocakom van már, és olyan könnyen elcsábulok a lustálkodás irányába, pedig augusztus végéig még sok idő van. Ma megtört a jég, és újra finom falatok, és amennyire tőlem telik szép fotók készülnek a konyhámban, és nem utolsó sorban, élményteli posztok a blogba. Köszönöm ha kivártátok hogy visszatérjek, remélem többet nem fogok így eltünni igazolatlanul.:)

Zabpalacsinta- recept

Hozzávalók:

2 csésze zabpehelyliszt

1/2 csésze olivaolaj

1csipet só

annyi szénsavas ásványvíz, hogy palacsintatésztát kapjunk

Elkészítés:
Keverjük csomómentesre a hozzávalókat úgy, hogy a vizet mindig apránként adagoljuk hozzá. Hagyjuk pár percig állni,  majd  Tefal Resistal típusú teflon palacsintasütőben süssük meg a palacsintákat, további olaj hozzáadása  nélkül. A palacsintákra kenhetünk házi lekvárt, vagy darált aszalványokat, tölthetjük darabolt gyümölcsökkel, vagy nutellakrémmel.

Kukoricatorta- recept

Hozzávalók:

25 dkg kikoricadara

kb 1 liter víz

1citorm reszelt héja

1 teáskanál só

1/2 csészényi méz

feldarabolt gyümölcsök(ananász, alma, meggy)

datolyavaj

esetleg lekvár

Elkészítés:

A legkönnyebben úgy készíthetünk csomómentesen kukoricadara-kását, hogyha egy mércés edényben lemérjük a kukoricadara térfogatát, amit egy egységnek tekintünk. Ennek alapján tegyünk fel két egység térfogatú vizet melegíteni a reszelt citromhéjjal és sóval.  Az egy egységnyi kukoricadarához adjunk hozzá egy egységnyi hideg vizet és keverjük el. Amikor felforrt a két egységnyi citromhéjas víz, a hideg vízzel elkevert kukoricadarát öntsük hozzá, és közepes lángon, folytonos keverés mellett főzzük olyan keményre, hogy már nehéz legyen a fakanállal átmozgatni.
Ezt követően húzzuk le a tűzről, és adjuk hozzá a mézet. Rakunk ki egy nagyobb tortaformát kölünböző gyümölcsökkel. A gyümölcsök tetejére simítsuk rá a még forró kukoricadarakása felét, majd a datolyavajat(esetleg lekvárt), és harmadik rétegként a kukoricadara-kása másik fele következik. Hagyjuk, hogy az így nyert tortánk a formában hüljön ki, majd borítsuk ki egy szép tálra.